Hajnaltól alkonyig [antikvár]

Évszakok, évek és évtizedek jöttek - és múltak el. Gyöngyvirágok nyíltak és a tavaszról szóltak a harangok. Viharok után békésen hajolt a szivárvány az eső verte tájra. Amikor az ég kövei igaz álmot hintettek a rövid nyári éjszakák harmatcseppes takarójára. És a kopott legelők tarlóján fáradni látszott egy kései kisvirág. Az avarszőnyeges gyalogúton sétált az ősz és nézett a távolodó vándorok után. Elment drága emberek emléke fölött lobogtak a gyertyák, és dérré vált a harmat. Hiszem, hogy nem csonka családban nőttem fel, hogy együtt voltunk és maradunk mindörökre