Hajsza emberre és vadra [antikvár]

Részlet a könyvből:"Pétervárról jöttünk - Philquist, meg én. Philquist utitársam volt. Azóta sohasem foglaltam őt esti imádságomba, akkor azonban nagyon örültem neki. Ha nem lett volna velem - azt hiszem - sohasem jutottam volna elevenen Beszovóba... Üres zsebbel és némán, mint a hal... Csak a kopoltyuimmal bírtam csattogni és az uszonyaimmal csapkodni; így jobban illettem volna egy olyan korba, amelyben nem annyira fontos az ember szókészlete.Azt meg kell mondanom, hogy Philquist nem hozzám való merő szeretetből állt Bjelaja erdei állomáson a régi Ingermanlandban azon a napon, amelyről itt beszélni akarok.Nem, ilyent ne gondoljon róla senki. Ha lett volna néhány rubel a zsebében, vagy ismert volna Péterváron egyetlen embert, akit megfejhetett volna, akkor ravaszul bólintott volna egynéhányat s aztán mint a meglőtt nyúl, úgy elrugaszkodott volna. Akkor üthettem volna a nyomát."