Halál Bonapartera! I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: Bömbölve csapkodta a tenger hatalmas hullámait Verville falucska sziklái felé, amelyek szép rendben sorakoztak egymás mellé, és békés napokon csendes öblükben bő zsákmányt adtak a falubeli halászoknak. Szénfekete volt az égbolt és a rajta körösztül száguldó fellegek kisértetiessé tették. Mind rövidebb és rövidebb időközökben, sápadt villámfény reszkettette meg a levegőt, előreküldött hatalmas árbocai annak a viharnak, amely Anglia partja felől közelített a csatornán át. Most megeredt hirtelen az eső is. Ólmos, hideg, fagyos eső, amelynek daracsöppjei kemény jégeső kopogásának is beillettek volna. Mint tovasuhanó árnyékot, olyan nehezen lehetett csupán a tengerpart egyik szikláján figyelő emberalakot meglátni. Most megállott, majd a hirtelen cikkázó villám megvilágította egész alakját és a sötétséget egyaránt. Egy pillanatra világos volt mindenütt. Fehéren vakított a tenger, a part, a sziklák és a szakadékok. És ott messze künn, jó fél mérföldnyire a parttól, nem közelít-e vajjon valami csónakféle?