Halál jár a hegyekben [antikvár]

Részlet:ELSŐ FEJEZET1.Csodálatos, hogy ebben az esztendőben milyen későn kezdett esni a hó. Más években már december elején megfehéredtek a hegyoldalak és a hónap közepén annyi volt a hó, hogy térdig gázolhattunk benne.Ebben az évben a naptári tél kezdetével indult meg a havazás. Az is csak bátortalanul, habozva, szórványosan. A pelyhek lassan ereszkedtek alá a szürke égből, mintha nem akarnának a fagyos földre leszállani.Márton gazda szobájában már világítanak. A kemencénél, a földön ott ült a kis Márton és díszeket faragott a mogyorófapálcára. Tavaszra szép ostornyél lesz belőle.Az asztalnál egymással szemben Yasziljev őrnagy és Buk kapitány ült. Az őrnagy széles, izmos ember, lövedék-szilánk okozta mély sebhellyel homlokán. Buk kapitány karcsú férfi, keskeny arcú, fiatalos vonásokkal. Vasziljev vitte a szót. Hozzátok ide élve, vagy halva. De inkább elevenen. Vasziljev őrnagy Grunerról beszélt.Buk kapitány csak intett a fejével. Jól érezte, hogy azzal az orosz kapitánnyal, akit a rajkovi korcsmában, majd Roztocsnón látott, valami nincsen rendben. Ami-11