Halál régi díszletek között [antikvár]

A jeles lengyel író új regényének "hőse" egy már idősebb, józan, humort kedvelő kisember, aki élete alkonyán, megtakarított pénzén, ellátogat Rómába. Ott csetlik-botlik hát az Örök Városban, látja a pápát, sorra nézi a nagy mesterek alkotásait, áthatja a múlt lehelete, de látja a dolgok fonákját is, megérti, hogy a múltból maradt díszletek között él. Sétáin vagy a képtárakat járva sokat tűnődik ez a jelentéktelen, névtelen látogató. Meg akarja érteni a világot itt körülötte, és gondolatai, akár a nagy emberek titkait fürkészi, akár a jelen rázúduló problémáin rágódik, mindig realisztikusak, nem kerülik meg a valóságot. Nem fél szembenézni a véggel sem, nem fogja el sem a halál, sem az élet misztikája. A földön áll, itt veti meg lábát, és mond ítéletet a díszlet világról, mindig megőrizve méltóságát és emberségét. A szerző írásművészetének érdeme, hogy az első pillanattól fogva azonosulunk kisregénye "hősével" - vele lépkedünk, vele kacagunk, vele együtt fedjük fel a világ ellentmondásait. S egyszerű "hősünk" hozzá is segít bennünket, hogy jobban, tisztábban lássuk életünket és a világot.