Halál Velencében / A csodagyerek [antikvár]

Védőborító szakadozott, sérült, a kötet jó állapotú.
Gustav Aschenback, avagy - ötvenedik születésnapja óta hivatalosan: von Aschenback 19...-ban, abban az esztendőben, amely hónapokon át fenyegette vésztjósló arccal kontinensünket, egy tavaszi délután a müncheni prinzregent Strassen levő lakásából magános sétára indult. Az írót még nehéz és kényes délelőtti munkája tartotta izgalomban, amely éppen most roppant figyelmet, mérlegelést, behatóan és pontosan működő akaratot követelt; s a teremtő ösztönnek azt a lendületét, azt a motus animi continuus-t , amely, mint Cicero mondja, veleje az ékesszólásnak, még délebédje után sem tudta magának megfékezni és nem találta meg az enyhítő álmot, amire mostanában egyre könnyebben kimerülő ereje napközben egyszer annyira rászorult. Ezért mindjárt tea után a szabadba talpra állítja és estéjét termékennyé teszi. Május eleje volt és lucskos, hűvös hetek után csalóka nyár forrósága köszöntött be. Az Angolkerten, bár még alig rügyezett, augusztusi fülledtség ült s a város felé eső részén kocsiké s gyalogos sétálók nyüzsögtek. Az Aumeister-nél, ahova egyre csendesedő utakon jutott, Aschenbach kis ideig elnézte a vidékies élénkségű nyári vendéglőt, amely lelőtt egy-két bérkocsi és úrifogat álldogált. Onnan napnyugtával a parkon kívül a mezőkön át hazafelé vette útját és, minthogy fáradtságot érzett s Föhring felől zivatar fenyegetett, az Északi Temetőnél a villamosra várt, hogy azon egyenest a városba juthasson.