Halálos tavasz/Szépapám szerelme [antikvár]

Részlet a kötetből: "Már az alkonyat szállt a város fölött. Egy nagy arany láng volt az ég. A sziget felől kis fehér gőzhajó jött a Dunán, hirtelen nagyot sipolt és ez a hang olyan volt, mint egy halálos, vad sikoltás. A fehér hajó sikoltása a Gellérthegy oldalába ütődött és láthatatlan ivben repült az ég felé. Odafönt elhallgatott. A tavaszszínű hegyről ifjú nők és férfiak jöttek lefelé az alkonyatban. A nők bágyadtan húzták maguk után napernyőjüket a földön, a férfiak szótlanok voltak. A parton fedetlen fejjel állott egy ember és karjait mellén összefonva mozdulatlanul nézte a vizet, amelynek hátán rezesfényű hullámok futottak versenyt. Mindenütt álltak így emberek a partok teátrális lépcsőin, sétáló öregurak, idős hölgyek, fiatal lánykák szorosan egymásba kapaszkodva, cselédek, akik leszöktek egy-két percre a partra. Nézték a vizet. A budai parton két gesztenyefa alatt egy fiatalember sétált. Hirtelen sötétedni kezdett és a sötétség könnyű hideg esőt hozott. Ez a fiatalember még mindig ott sétált a két fa között. Néha kimerülten ült le egy padra. Aztán átjött a pesti oldalra és a Griff-szálloda felé tartott. Felment a szobájába és magára zárta az ajtót."