Halálos veszedelem I-II. [antikvár]

ERIK HANSEN Ellenállhatatlan vágy hajtotta őt már fiatalon ki a világba : utazni akart, elkerülni minél messzebbre hazulról; látni embereket, kik másmilyenek, mint a szomszéd otthon ; látni tájakat, melyek másmilyenek, mint a hazai föld ; látni eget, mely másképpen ragyog, mint a mennyboltozat a szülei ház fölött. Akiben ez a nagy vágy erősebb, mint személyes viszonyainak szűkös lehetőségei, az megtalálja a módját annak, hogy kielégíthesse. Így lett Erik Hansen hajóslegény egy óceánjárón. Képzettsége, műveltsége, rátermettsége hamarosan megcsináltatták vele a karrierjét s nem telt bele két esztendő s a világjáró mint kereskedelmi hajók tisztje járhatta be a nagy távolságokat. Ekkor már sok mindent látott és tapasztalt s most szabadidejét cikkek és utleirások készítésére használta fel. Alkalomadtán beküldte ezeket nagy napilapoknak, melyek szívesen közölték a szines, érdekes, megkapó tudósításokat. Így lett a hajóstisztből ujságiró, aki nem szegődött el egy bizonyos laphoz, hanem megküldte tudosításait annak az ujságnak, mely legjobban fizetett érte.