Halálra ítélem! [antikvár]

Legyen-e ​halálbüntetés vagy se? Napjainkban is éles vitákat vált ki a kérdés: súlyos érveket sorol a halábüntetés követelők tábora, elgondolkodtató, cáfolhatatlan érveket állít szembe az ellenzőké. Frank Arnau, az osztrák származású német publicista és kriminológus izgalmas regényében mutatta be a kérdés nem gyakran emlegetett büntetőjogi csapdáját: a jutizmord félelmetes lehetőségét, vagyis a téves bírói ítélet alapján hozott halálos ítélet rémét. Regényhőse, Magnus Arber hírlapíró veszedelmes kísérlettel kíván bizonyítékot szolgáltatni. El nem követett gyilkosság gyanújába keveri magát, s bármilyen körültekintően biztosítja is személyes védelmét, kimondják rá a halálos ítéletet… És elkövetkezik az utolsó nap: … Csak most nem megőrülni! Csak most nem megőrülni! Szükségem van a tiszta agyamra, gondolta Magnus Arber. Nézzük csak: Meg kell hát halnom. Tulajdonképpen miért? Mert megkíséreltem valamit, ami meghaladta az erőmet… Vajon kudarcba fullad-e Arber kísérlete? Helyrehozható-e a bírói tévedés? Jóvátehetetlenné válik-e a téves ítélet végrehajtása és csak – ahogy azt történelmi példák is igazolják – kései rehabilitáció lehet-e a keserű gyógyír?