Halhatatlan szerelmes [antikvár]

Részlet a könyvből: Szerelem...? 1862 augusztus. - Tehát ez szerelem, ezt nevettem ki mindig, ebben nem tudtam hinni soha? Lev Nikolájevics Tolsztoj gróf talán már századszor ismétli ezeket a szavakat, mialatt lovait Pokrovszkoje felé hajszolja. Ebben a nyaralóban tartózkodik jelenleg Baers udvari orvos a családjával. - Hogy történhetett ez meg velem? Hogy jutottam idáig? - kérdi magától újra meg újra, de nem talál választ. A nők mindig lenyűgözően nagy szerepet játszottak az életében. Mindig a legforróbbat, a legcsábítóbbat jelentették neki, amit az élet örömeiből osztályrészéül juttathatott. Hiábavaló fáradság volna, ha vissza akarna emlékezni arra a sok-sok asszonyra, akiket csókolt, ölelt, akiknek szerelemről beszélt. De vajon szeretett-e egyetlen egyet is közülük? Nem, soha! A sok asszonnyal való kapcsolatában egészen mást élt át, mint amit most Szonja iránt érzett.