Hallgasd a holtak énekét! [antikvár]

1. fejezet Jojo Szeretem azt hinni, hogy tudom, mi a halál. Szeretem azt hinni, hogy olyasmi, amitől nem kell elfordítanom a tekintetemet. Amikor papa azt mondja, menjek neki segíteni, és látom, hogy a nadrágszíjába dugja azt a fekete kést, követem ki a házból, kihúzom magam, a vállam egyenes, akár az akasztó; mert a papa így megy. Igyekszek úgy csinálni, mintha ez megszokott és unalmas lenne, hogy papa megértse, kiérdemeltem ezt a tizenhárom évet, hogy papa tudja, készen állok húzni, amit húzni kell, kitépni a belsőséget az izmok közül, a szerveket az üregeikből. Papa tudtára akarom adni, hogy bírom a vért. Ma van a születésnapom. Elkapom az ajtót, nehogy becsapódjon, és finoman teszem be. Nehogy mama vagy Kayla arra ébredjen, hogy egyikünk sincsen a házban. Hadd aludjanak. Hadd aludjon a kishúgom, Kayla, mert azokon az éjszakákon,