Hallgatag, halálos szerelem [antikvár]

Részlet a könyvből: Hegyek között terült el a falu, éppen ott, ahol a hepehupás táj utolsó terraszaival a fehér és alacsony partvidékbe olvad át. Az erdő magasabb és sötétebb volt akkor, mint most és mindent beborított, mindenütt ott komorlott, ahol a vizek rohanó őszi és tavaszi áradása el nem öntötte a fákat és iszapból, mindenféle törmelékből gátakat nem épített, szürke füzesekkel ültetvén azokat tele. De volt itt egy patak és annak tágas völgyében korán telepedtek le emberek. Kiárkolták a réteket és a legjobbakat közülük termőfölddé szántották fel, az óriási fákat fejszével és tűzzel gyökerestül kiirtották és minden új nemzedék egyre jobban gyarapította a területét. A mezőség nem volt valami bőtermő, de azért elég jó földű és most barátságosan, ragyogva nyújtózott el a déli verőfényben, a hegyoldalakba épült vörös paraszttanyák alatt...