Halló, itt London! [antikvár]

Bevezetés A megyeri Nagytáborra leszállott az este. A nap vörös korongja lebukott a budai csúcsok mögé és utolsó sugarai bevérezték a Hármashatárhegy ormát. A cserkészeknek ma nehéz napjuk volt. Reggel érkeztek Megyerre az ország minden részéből, sőt egyesek külföldről is. Sátrakat vertek, árkokat ástak napestig. Most fáradtan, jókedvűen hordták a rőzsét, hogy szalonnát pirítsanak a tábortűz lángjánál. - Te Peti - mondta az egyik fiú s közben nagy fahasábot dobott le a válláról. - Hívjuk meg ma estére az angolokat. Hoztam egy kis finom hazait, hadd kóstoljanak ezek a vad szigetlakók egy falás igazi debrecenit! Peti, aki eddig vidáman fütyörészett, most a taktu közepén hagyta abba a fütyülnivalóját. - Nem rossz ötlet - válaszolta nevetve. - Szegény fiúk, idevetődtek a messzi idegenbe, jól fog esni nekik, ha valaki törődik velük.- Azonkívül nagyon kevesen vannak a táborban, akik angolul tudnak - folytatta Peti. - Az én édesanyám is bizonyosan örülne, ha történetesen én volnék Angliában és tudná, hogy nem vagyok egyedül, magamra hagyottan...