Hamlet az irodában [antikvár]

Részlet a könyvből: "Mikor az ünnepelt felszólalására került a sor, már vágni lehetett a füstöt. Köhécselt, köhögött, mert maga nem volt dohányos. A nagy taps és éljenzés szinte leereszkedőn hangzott. Amint felkelt helyéről és zavartan babrált a poharán, melyet öt perc múlva a cég egészségére fog emelni, a magas alak kissé puposan előregörnyedt. Nagyon gyámoltalan volt, pedig érdekes finom vonású arca diplomatáé is lehetett, keskeny és hosszú orrcimpájának érzékeny iveltsége után mintha azzal gondolkozott volna. És szépmetszésü szája lámpalázban vonaglott, magas homloka fölött selymes fehérhaj tornyosodott. Kék szeme könny nélkül is vizestekintetü. Mélyen tisztelt főnök urat és szeretett ünneplő barátokat, továbbá szeretve tisztelt hölgypályatársakat szólított és értésükre adta, hogy nem szónok, hogy nem érdemli meg azt a kitüntetést, melyért éppen ezért örökké hálás. Amit mondott, dehogy is lehetett belőle arra következtetni, mit mondottak róla. Minden szaván érzett az előre betanultság és utolsó betűig beigazolta, hogy nem szónok. Nem tett mást, csak kötelességet teljesített, elhalt főnöke teljes megelégedésére, aki a Kerekes és Fia céget alapította."