Hamueső [antikvár]

Részlet a kötetből: "A virradat már kibontotta vörös szélvitorláját a templomtorony mögött. A tehénistálló édeskés párát szürt a ritka levegőbe. Veron hibbanva indult egy teli sajtárral a ház felé. A tornáclépcsőnél megállt. Lerugta papucsait. Mezitláb lépdelt föl az ámbitusra. Szemtelenül és éheskedve nagy sereg galamb tolongott utána. Az asszony bárddal-faragott, csupa-csont, csupa-szöglet arcában megenyhültek szigorú, sötét szemei. - Ó bizony, mert még éhenhalok! - Vetett egyet a vállán. A tornácszöglethez indult a szakajtókosárért. De félútban megállt. A hárs-ágy nagyot roppant mellette. Csapzott hajjal, elejtett szájjal az ura aludt rajta. Kemény, barna arca elfolyt a nehéz italos álomban. Aprókat nyögött, mint a lidérc-szállott."