Hamupipőke őnagysága I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: Tízéves voltam és a második reáliskolába jártam. Apám sok törtetés után, hogy mégis a maga gazdája lehessen, öreg napjaira beállott legénynek a Zellerin-gyárba. Édesanyám előszedte gyümölcsös kosarait, melyekből egykor már eltartott bennünket s kirakta a pince ajtaja elé, ahol laktunk. S iskolából hazajövet odaültem a pince garádicsára, kezemben Vörösmarthy, majd Homerosz - legkedvesebb két könyvem volt és az maradt máig - és őriztem a kosarakat, eladogattam, ha ugyan vették, a férges cseresznyét, és a kitűnő töpörtyűs pogácsát, kofavállalatunk díszét és specialitását. Világosan emlékszem a jelenetre. Kedden volt, délután négy óra. Az iskolásgyerekek akkor hömpölyögtek el pincénk előtt s egy kis leányka nagyon könyörgött nekem, hogy adjak neki egy darab krumplicukrot hitelbe. - Nem ismerlek - mondtam és a krumplicukor drága. A gyereket azonban elragadta vágya...