Hangok a vihar után [antikvár]

Részlet a könyvből:A VARCHONITÁKKrisztus születése után ötszáznegyvenötödik évben egy addig ismeretlen része a világnak kezdé a historikusok figyelmét magára vonni.Egy mesés világrész, Ázsia belsejében, köröskörül kétezer mérföldnyi távolban minden tengerparttól, melynek magas hegyeiről világ mind a négy részeiben lakók azt tárták, hogy ott a világ vége.E hegyek fehér ormai messze belátszanak China, Persia, India és Szibéria határaiba, szétágazva hosszú lánczolatban.A rómaiak nevezik Imaus-nak, a csinek Altai-nak, a persák Kafhegynek.Ezek ama mesés aranyhegyek - a földnek öve, melyek a pars mythologiában az istenség által érző idegekkel vannak ellátva; itt beszél Isten a földdel, midőn azt akarja, hogy az megrázkódjék az emberi bűnök terhe alatt s tövisekkel, szárazsággal, viharokkal áraszsza el a népeket, vagy midőn azt akarja, hogy édes éltető melegség terjedjen szét fűbe fába, s bőség és öröm tenyészszen az egész mosolygó világon. E hegyek talapzatában van azon roppant zafirkő, melynek viszfényéből támad az égnek azur-kék színe.Így szól a pars mythologia. De nem arany és nem smaragd terem azon hegyek keblében: ereik gazdagsága vas; a vad geoug nép - a hogy e nevet görög calssicusok szokták irni - e bérczek legrégibb ura, vassal szokott innen kereskedni, ha szabad így neveznünk a háborút.