Hannibál [antikvár]

Lapél maszatos.
Sosem gyűlöltem Rómát. Rómának és Szürakoszainak, Petrának és Athénnek mindnek ugyanolyan jogai vannak. Én csak azt akartam, hogy Róma Qart Hadaszht jogát is elismerje. De Róma senkinek a jogát nem ismeri el, csak a sajátját. (Hannibál levele Antigónoszhoz) Karthágó az ókori világ leghatalmasabb és leggazdagabb városa, a tengerek úrnője, a kereskedelem és kézművesipar anyja, a művészetek és a szerelem metropolisza. A regény a városról, két "világháborúról" és a szabad ókori világ utolsó hőséről mesél. Hamilkár Barkasz fia, Hannibál életét barátja, a görög Antigónosz elbeszéléséből ismerjük meg, aki így vall a városról és az emlékeiről: "Ott születtem, négy évvel a nagy Pürrhosz ostoba halála után, négy évvel a rómaiak szerződésszegése előtt, amely az Itália és Libüa közti első nagy háborút kirobbantotta. E szerződésszegéssel egy világ indult pusztulásnak, de ezt akkor még senki sem látta. Életem hosszúra nyúlt arasznyi idejében az India keletén meredő havasok és az Ókeanoszon túli nyugati partok között sok nagyszerű férfit és kétségbeesett döntését éltem meg, mára mind semmivé lett. Mint a szerencsétlen, becsületes, megátalkodott, Regulus, Hamilkár, a hatalmas stratéga, és persze Szkípió, a tuskó, akit azok Scipio Africanusnak neveztek. Nagyszerűek voltak, mégis csupán kerekek egy szerkezetben, elég erejük volt, hogy gyorsítsák vagy lassítsák a kerekek futását, de megállítani nem tudták, és kitörni sem tudtak ebből a szerkezetből. Csak egyetlen embernek volt elég széles a látóköre, és szédítő évekre kezében tartotta a hatalmat és azt a lehetőséget, hogy megakadályozza egy világ -, az én világom és az ő világa - végét, és más mederbe terelje az idő folyását. Dicsőbb volt, mint Akhilleusz, Kürosz és Alexandrosz, de Hannibál két éve halott. A csapszékekben még mindig szólnak róla, itt Alexandriában is, Rómában soha sem fogják elfeledni. Ő volt a hatalmas láng, amelyben a régi világ elemésztette magát, és nem születik főnixként újjá. Nekem ezért az marad, hogy ebben az utolsó szabad városban mondatokká formáljam emlékezésem hamuját."