Harangszótól harangszóig [antikvár]

Előszó a második, bővített kiadáshoz Nehéz vállalkozás egy olyan történelmi eseményről írni, mint Kőszeg török ostroma. Mindenki tud róla valamit, és mindenki másként tudja. Akad korabeli forrás bőséggel, mégis, a mai szakirodalomban eltérő álláspontok ütköznek például a támadók és a védők számáról, a város védműveinek elemeiről, állapotáról, az ostrom okairól, következményeiről. Egy regényírónak szerencsére megadatik a szabadság, hogy válasszon a különféle magyarázatok közül. Mindez ugyanakkor nem mentesíti attól, hogy valahol számot adjon arról, mit, miért tett úgy, ahogy. És hol lenne erre alkalmasabb hely, mint a kötet előszavában? Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy az olvasó egy olyan regényt tart a kezében, amely valós történelmi eseményeket dolgoz fel, de az elmesélt történetet az írói fantázia is színesíti. A könyv elkészítése során jelentős mennyiségű könyvtári és levéltári forrást dolgoztam fel. Ugyanakkor a források mennyisége nem volt egyenletes a történetben feldolgozott időszakra vonatkozóan. Míg az 1532-es esztendőre és különösen az ostromra vonatkozóan viszonylag sok adat állt rendelkezésre, az 1529-es és 1530-as évek eseményeire, szereplőire csupán néhány korabeli levél szolgáltatott információkat. így aztán íróként nem tehettem mást, mint a szűkebb körű források bázisán tevékenykedve későbbi eseményekből következtettem vissza a korábbiakra, felhasználva persze saját fantáziámat. Ami a szereplőket illeti, nagyobbik részük valós személy, igaz némelyikükről a nevén túl semmilyen egyéb információval nem rendelkezünk. Valós személyek a várkapitány és felesége, gyermekei, a várbeli intéző, a városi tanácsnokok, az ostromló török seregek vezérei, Ferdinánd király követei. Sőt, valós személy például Fleischhacker Erzsébet is, akinek a regényben szereplő szerelmi történetét a kőszegi levéltárban talák ősi, hivatalos iratok ihlették. A képzelet szüleményei viszont a főszereplők, András és Dorottya, de sorsuk jól illeszkedik a korabeli események közé.