Harc a fenevadakkal [antikvár]

Részlet a kötetből:A királytigrisÁlmosan hömpölyögnek a folyó hullámai, mintha az olvasztó hőségtől azok is el lennének tikkadva... Egy szellőcske sem leng, egyetlen hang sem hallatszik, a dzsungelek állatvilága tikkadtan vonja meg magát a lombok és bozótok legsűrűbb rejtekeiben. A tarkán csíkozott bambusz- és rotangbozót aranyos-zöld félhomályában a vad pávák sátoroznak, s időnként neszelve emelik fel bokrétás fejüket, melyeknek forgói ragyogó drágakövekként csillognak és figyelve néznek a korinthafák sűrűje felé, melynek földig hajló ágai átláthatatlan sűrű mennyezetet képeznek.Az altingia-fákon hűsülő majomcsapat szemei szintén ama korinthabokrok sűrűségére szegeződnek, melyeknek lombjai időnként megmozdulnak, majd egyszerre szétnyílanak... és ebben a pillanatban a majomcsapat fáról-fára menekülve, riadó lármával, a felreppenő pávasereg pedig éles kiáltással jelzi a dzsungelek és erdők állatvilágának, hogy a királytigris elhagyta fekhelyét.