Bővebb ismertető
Lapjai / lapélei foltosak
A regény a Sörgyári capricció-nak és a Díszgyász-nak a folytatása, illetve befejezése. A jól ismert hősöket, Maryska-anyut, Francin-aput és Pepin bácsit ezúttal egy nyugdíjas otthonban látjuk viszont - igencsak megváltozva. A hajdan sugárzó szépségű, rátarti, életvidám Maryskából ősz hajú, fogatlan öregasszony, a gáláns, félszegen szerelmes Francinból a közvetlen környezetével mit sem törődő, megkeseredett, mániákus rádióhallgató, az örökmozgó és örökfecsegő Pepinből pedig súlyosan magatehetetlen báb lett. De Maryska emlékeiben ismét újjáéled a mágikus múlt: önnön múltja és a városkáé, ahol immár örökre megállt az idő. És nemcsak Maryska beszél. Mesél a nyugdíjas otthon, a szobrokkal díszített, freskókkal ékes egykori grófi kastély és a múlt Csipkerózsika-álmába merült kisváros minden zuga, szeglete, köve, egy letűnt, békebeli, már-már idillien nyugalmas és emberséges világ, a sokszor visszavágyott régmúlt aranyidők képét idézve meg. Mosolygós bölcsesség, szelíd irónia, megkapó nosztalgia, töretlen-törhetetlen életszeretet árad a világhírű cseh író őszikéjéből, ebből a mesevarázsos, utánozhatatlanul-hamisíthatatlanul hrabali műből.
Bohumil Hrabal (Brno, 1914. március 28. – Prága, 1997. február 3.) cseh író.
Morvaországban, Brno-®idenicé-n született. Apja neve nem ismert. Nevelőapja Franti¹ek Hrabal sörgyári könyvelő, akihez anyja, Marie 1920-ban ment férjhez. A kis Bohumil nem volt jó tanuló, az iskolánál sokkal jobban érdekelte a sörgyár világa és a munkások történetei, különösen nevelőapjának testvére, Jozef volt rá nagy hatással. A nymburki (más források szerint polnai) sörgyárban eltöltött gyermekkor élményei és a kisvárosi hangulat Hrabal számos későbbi művében alapvető motívumként jelenik meg.
1935-ben érettségizett és beiratkozott a prágai Károly Egyetem jogi karára, de a háború és a német megszállás miatt tanulmányait csak 1946-ban fejezte be. A háború alatt rövid ideig vasúti forgalmistaként dolgozott Kostomlatyban, ebből az élményből született a Szigorúan ellenőrzött vonatok (1965), amelyből Jiøí Menzel rendezett Oscar-díjas filmet. Volt biztosítási ügynök, kereskedelmi utazó, és az 1950-es években a kladnói vasműben dolgozott fizikai munkásként Vladimír Boudníkkal.
1963-tól foglalkozásszerűen ír. Az 1970-es évek elején a csehszlovák hatóságok számos könyvét nem engedték megjelenni, többek között az Őfelsége pincére voltam (Obsluhoval jsem anglického krále) és a Városka, ahol megállt az idő (Mìsteèko, kde se zastavil èas) című műveket. Egy darabig szamizdatokban és külföldön is publikált.
Galambetetés közben, a prágai Na Bulovce kórház ötödik emeletéről kizuhanva halt meg. Halálát többen hrabali szatirikus, fekete humorral megkomponált öngyilkosságnak tartják.