Harlemi kavarás [antikvár]

Részlet:EGYA kuzinja, Freddie vette be a balhéba egy forró éjszakán június elején. Ray Carney-nak futkosós napja volt: külváros, belváros, bejárta egész Manhattant a tetejétől az aljáig. Hadd pörögjön az üzlet. Először a Rádió sorra ment, ahol kirakta az utolsó három rádiót, két RC A-t meg egy Magnavoxot, és felvette a tévét, amit itt hagyott. Lemondott a rádiókról, egy darabot nem adott el másfél éve, akármennyire levitte az árukat és akármennyire tukmálta. Most csak foglalták a helyet az alagsorban, pedig kellett az új fekvőfoteleknek, amik az Argenttől jönnek jövő héten, meg annak, amit esetleg a halott nő lakásában összeszed majd délután. Három éve azok a rádiók még menők voltak; most vastag takaró rejtette az áramvonalas mahagónidobozukat, bőrpánt rögzítette őket a platóhoz. A pickup irgalmatlanul döcögött a kerékcsapásos West Side Highwayn.Pont aznap reggel hoztak le megint egy cikket a Tribune-hzn arról, hogy a város lebontja ezt az emelt autópályát. A keskeny, hanyagul burkolt út amúgy is kontármunka volt. A legjobb napokon is csak araszolt a forgalom, dudák és káromkodások feleseltek egymással keserűen, esős napokon pedig a kátyúk alattomos lagúnákká dagadtak, egyetlen ronda dágvány lett az egész. Múlt héten az egyik vevő bekötözött fejjel jött be az üzletbe, mint egy múmia: hókon csapta egy lepottyanó korlátdarab, amikor átgyalogolt az átkozott építmény alatt. Perelni fog, fenyegetőzött. Carney azt mondta neki, joga van hozzá. A 23. utca környékén a pickup kerekei beledöccentek egy kráterbe, és azt hitte, hogy az egyik RCA kirepül a platóról,11