Hárman egymás ellen [antikvár]

Részlet a könyvből: "Eszményi nyár volt. A kabinok mögül kinyúló deszkahíd végében ültünk Palival és belelógattuk lábunkat a Balaton langyos vizébe. A deszkahíd arra szolgált volna, hogy a fürdővendégeknek ne kelljen az iszapos, békanyálas, sekély vízben gyalogolniok, ha fürödni akarnak. Viszont, aki már ismerte a deszkahíd tulajdonságait, inkább mégis begyalogolt, mintsem, hogy rálépett volna. Napsütötte csendes időben a híd deszkái kiszáradtak és tele voltak szálkákkal. Aki ilyenkor gondtalanul rálépett, esetleg egész délelőtt, fürdés helyett a talpát piszkálhatta véresre. Viszont, ha hullámos volt a Balaton és az alacsony híd deszkáit megnedvesítette, olyan csúszós lett egyszerre, hogy a gondtalan fürdőző nagyot sikoltva, hangos puffanással vágódott végig rajta és zuhant az iszapos vízbe. Mi Palival csaléteknek ültünk a híd végében, azt a látszatot keltve, hogy ezen a dög hídon semmiféle abnorrnis dolog nem történhet senkivel, hiszen mi is végigmentünk már rajta és most ott ülünk a végében önfeledt boldogságban. Majdnem mindennap akadt valaki - valamelyik villatulajdonos vendége, esetleg átutazó, vagy pláne vikendező, aki sebtében fürdőtrikóba bújt és mielőtt bárki megakadályozhatta volna, csillogó szemekkel nekiszaladt a 25 méter hosszú deszkahídnak."