Bővebb ismertető
"A látvánnyal Franciska sosem tudott betelni, a gyerekek nyüzsgő élete, kiáltozása elfeledtette minden gondját, a testét gyötrő fájdalmakat: - Milyen édesek, milyen drágák! Csak néha komorult el az arca: - Szülik, szülik a sok gyereket, és nem tudják... A mondatot sehasem fejezte be. Ilyenkor nem a gyerekeket, hanem a durva szemcsés homokot nézte, a földet, amelyből vétetett."