Harmincévesek [antikvár]

Részlet a könyvből: A József kir. műegyetem aulájából feketezakós, kissé sápadt és nagyon izgatott, 25 év körüli fiatalember sietett ki. Kezében féltve szorongatta friss építészmérnöki diplomáját. istenem, Te tudod, milyen nehezen szerezte meg, milyen sokat koplalt, szenvedett érte! Lent a budai utcákon közömbösen haladt mindennapos útján a pesti polgár. Mentek: krajcáros és sokszor szennyes kis üzletek után, feleségnek kenyeret vagy szeretőnek új ruhát jelentő, mindinkább ritkuló pengők után. Mentek: ki loholva, hogy "Uram - istenem, mindjárt itt az egy óra és bezár a zálogház, akkor pedig három óráig nincs ebéd, de még egy vacak cigaretta sem", ki lomhán, lustán, ráérős léptekkel... Mentek: néhányan, kis ifjú emberkék, selyemruhás női lábak irányába, elvégre egyszer élünk és alig mult el elseje, aztán meg itt a tavasz, az édes, egyetlen tavasz... Mentek: gazdagok, szegények, jók, rosszak, asszonyok a szeretőiktől a családi otthon felé, lányok a mellékutcákban lakó zúgorvosoktól, mentek: férfiak, dolgozók és herék, keresztények, zsidók, ébredők és kommunisták, pesti polgárok, mentek az utcán: a közönség, a publikum, amely egyedekre, Kálmánokra és Olgákra, és ki tudja, milyen nevekre, milyen hajszínekre és jellemekre osztódik...