Harmincnyolc vadalma [antikvár]

Részlet a könyvből: Szlinya elővette a bicskát, levágott vele egy sugár ágat, megtisztította a galyaktól, aztán megindult a hegynek föl. Körülötte nyárvégi ragyogás volt, bogarak zümmögtek és puhán, lágyan szárnyaltak a barna erdei pillangók. Csend volt és álmosító meleg. Szlinya se ütött valami nagy zajt, mert bocskorban lépkedett. Hátán a fatokban üvegek csillogtak. Ablaküvegek. Egy muslicaraj utánaszegődött s aként tűnt fel a kicsi legyek regimentje, mintha a kalapjánál valami fátyol lengene. Szlinya nem sokat törődött velük, csak akkor bosszankodott, ha a kavargó muslicák ellepték az arcát; egy-egy még a szemébe is belévágódott. Ilyenkor levette kerek nagy kalapját és közéjük hadonászott. - Csúnya kis kutyák! Ilyen körülmények között ért fel a hegyre. Szétnézett. Soha se járt erre. - Ejnye, de furcsa egy táj - mondta - és a botot beszúrta maga előtt a földbe.