Három civilruha [antikvár]

A Crown ivója csendes volt ezen a délutánon. A déli forgalom elült. Most már csak húsz perc záróráig. A pincérlány - középkorú nő, Londonból jött le Lamburybe a bombázások alatt - azon tűnődött, hogyan kerülhetne vissza Londonba. Pillanatnyilag ez érdekelte legjobban. Letörülte a pultot és kibámult a Piac-tér szelíd, tavaszi napsütésébe. Mindössze négy vendég tartózkodott a helyiségben: egy idősebb férfi bizalmatlanul sandított az ujságjába, az ujságot úgy hajtogatta össze, hogy olvasható felülete a lehető legkisebb legyen, mintha valami titkos okmány lenne; egy másik, idősebb férfi pipázva meredt a szemközti falra, a sarokban két lány vihogott, két kirívóan viselkedő, eleven teremtés, nadrágot viseltek és a nyakukban élénk színű kendőt, valószínűleg a repülőgyár munkásnői voltak.Talán, mert olyan türelmetlenül várta a zárórát: a pincérlánynak egyszerre úgy tetszett, hogy itt minden és mindenki: a négy vendég, az ivó, a Crown, a Piactér, egész Lambury, sőt a napfény is vár valamit. Hogy mi ez a valami, azt nem tudta. Nyilván senkisem tudta. De a lány így érezte és ez az érzése olyan erős volt, hogy elhatározta, teázás közben elmondja majd a barátnőjének. Talán az az oka ennek a várakozó nyugtalanságnak, hogy véget ért a háború? Vége a háborúnak és most mi lesz? Igen, ez az. Most mi lesz?