Három demeter [antikvár]

Tompa István nevét régóta ismeri az olvasó. Első novellája 1949-ben jelent meg, s azóta még néhány novelláskötettel és egy regénnyel lépett az olvasó elé. Most, új nagyszabású regényének megjelenésekor indokolt tehát, hogy megkérdezzük a szerzőt: Hogyan viszonyul a Három Demeter eddigi műveihez? Úgy érzem, ami eddigi köteteimben megjelent, többé-kevésbé készülődés volt arra, amit majd meg kell írnom. Tisztában vagyok vele, enyhén szólva túlságosan hosszas volt ez a készülődés. A regény három szála - a gyermekkor megidézése, a személyes motívumok, a jó barát betegágyánál, a főhős saját közéleti problémái - közül melyiket érzi legközelebb önmagához? Elválaszthatatlanoknak érzem őket egymástól. Így csak annyit hangsúlyoznék: nem kimódolt szerkezeti "kellék", hogy a regény cselekménye a mával indul, s újra meg újra a mába tér vissza. Minden egyébnek - legalábbis a szerző szándéka szerint - a ma problémái adják értélmét, helyét a regény hőseinek tudatában. A ma kérdéseire keresett válasz indokolja a szüntelen egybevetést múlt és jelen, eszmény és valóság között.