Három ember I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: Altou tanár lassan vánszorgott fel a lépcsőn a harmadik emeletre, ahol szerény kis lakást bérelt. Valamikor régen? Valamikor régen lenn lakott az első emeleten, kényelmes szobákban; rendes cselédség szolgálta ki. És most? Most örül, ha a kis lakás bérét pontosan meg tudja fizetni. Felérkezett a harmadik emeletre, de miközben még kulcsa után kotorászott, feltárult lakásának ajtaja és üde leánykacagás fogadta. A küszöbön Fee állott, egyetlen gyermeke. Egyáltalán, az egyetlen kincs, amely régmúlt napok boldogságából számára megmaradt. Ha Fee nem lenne, ki tudja, volna-e türelme ehhez a nyomorúságos élethez? A fiatal leány az előszobában lesegítette apja kabátját és gondosan felakasztotta. A kis lakás tiszta és barátságos volt, de - néhány értékesebb bútora ellenére is - szegényes.