Három hónap letöltendő... [antikvár]

A napok teltével egyre nagyobb önuralomra, sőt olykor-olykor erőm feletti önuralomra volt szükségem, hogy elviseljem őket. A három hónap kiszolgáltatottsága, a személyemet mélyen sértő primitív, diktatórikus magatartásuk, s mindennek egyenes következménye a megalázó, de kénytelen hülyegyerek-tűrés", a sorozatos tiprások, a rengeteg visszafojtott indulat, odáig vezetett, hogy már a jelenlétük is elindított bennem egy olyan folyamatot, hogy ingerültségemet csak gyomorgörcs árán tudtam legyűrni. Annyi sérelem szorult belém, hogy már így az utolsó órákban szinte számolom a homokszemeket, hogy mikor jön el az idő a beolvasásra! Csak érezzek végre európai talajt a lábaim alatt! Nem mindig remélhettem, hogy megélem, hogy élve európai földre léphetek, de most már bizakodó vagyok! Addig erőfeszítések árán is, de tűrnöm, türtőztetnem kell magam. Biztonságom érdekében a józanész ezt diktálja. És ez nem megalkuvás! A három hónap sem volt az. Ez az út vezetett a kitűzött cél felé, és én jártam rajta... És szerencsém volt. Túléltem. "