Három szerelmes asszony [antikvár]

Részlet a könyvből: A Piavén innen, a Grappa lábánál futó út mentén ezerkilencszáztizenhét novemberének első napjaiban még béke uralkodott a kis falvakban és a földeken. Háborús béke, természetesen. Ennek a vidéknek lakói - legnagyobbrészt földművesek - megszokták már a katonák éjszakai táborozását, csapatok és szekerek gyakori átvonulását, a lármás, de vidám frontmögötti életet, hiszen a háború idestova két és fél esztendeje tartott már. Mindenszentek és halottak ünnepe szelid komolyságban telt el, mint minden évben: harangzúgás, körmenet a kicsiny temetőbe, virág és imádság a frissen felhantolt sírok felett, családi összejövetelek esténként minden házban, hogy elmondják a rózsafüzért újborral öntözött gesztenye mellett. A termés ebben az esztendőben meglehetős volt; a hordókban és a kádakban - hol több, hol kevesebb - de bor volt mindenütt; dombok bora és a síkság bora, hiszen a Piave és a Brenta közötti vidék, amint tudjuk, lépcsőzetesen ereszkedik le a Monfenera, a Monte Tomba és a Grappa lejtőin a szelíd asolói dombok és az Ezzelinók dicsőségét hirdető helységnevekkel tarkázott síkság felé.