Három tribunus [antikvár]

Részlet:ELSŐ FEJEZETLágy, tompafényű őszi délután volt. A nagylevelű hatalmas fa sárguló lombozatán átszűrődő napfény aranyszínre festette a villabejárat vékony, karcsú márványoszlopait, amelyek úgy tartották a szobrokkal, domborművekkel zsúfolt kapuoromzatot, mint erőtlen lányok az asszonyiság jelképeit a panathenaia ünnepén. Ha a három vitázó férfi közül valamelyik előrelépett, vagy hevesebben legyintett kezével, a tompa, aranyos színű oszlopon, mint szürke lepke rebbent a mozdulat árnyéka.Kerülni fogják a háborút és teljesítik követeléseinket legyintett egy alacsony, szélesvállú, erős, zömök férfi. Néha szükségtelenül fölvetette fejét, mintha magasabbnak akart volna látszani. Éles, fekete szemében gőg és valami ösztönös sértődöttség villant, valahányszor a pirospozsgás, őszhajú, fiatalosan izmos szenátor ajkáról túlzottan, szabályosan, bosszantóan értelmesen kanyarodtak a hosszú, ravasz mondatok.Ha az ellenséget gyenge pillanatában nem tudjuk csatára kényszeríteni, nemcsak ügyetlenség, de5