Harry Russel-Dorsan a francia hadszintérről [antikvár]

Ezeket az írásokat csakugyan mind kitaláltam. Kis adataim voltak hozzájuk a hirlapokból s nagy emlékeim is voltak. Mert a londoni pályaudvarokon s a Marne mentén a virágos réteken és a champagnei szőllőföldeken is gyakran megfordultam hajdan, magányos fiatal ember és nosztalgiás vándor aki voltam. És az összes szélmalmokat ismertem Ypernben. Csak épen a fegyveres áradatot kellett hozzájuk képzelni és berakni ágyukkal és holt lovakkal e régi szép idők minden tájképeit. És a vért, a tüzeket, a füzeket, a varjakat és a sarakat kellet elképzelni e letaposott akvarellekben s hozzájuk muzsikálni a csaták nagy szélét minden ritmusokban és azzal a szomorú emberrel, aki megindul föllelkesülve, tömegestül, seregestül, meghalni, egy halhatatlan hazáért.