Határállomás [antikvár]

Részlet a kötetből: "A vonat lassított. Megállt. A kofaképű asszony kemény, tömzsi kezeivel félrehúzta kissé a függönyt. - Nem látni semmit - súgta. Aggodalmasan pislogott. A kereskedelmi utazó, több vasárucég képviselője, az ablakhoz lépett és a kofaképü asszony combjára nehezedve, kezét félretólva, hunyorgott kifelé. - Benne vagyunk a lekvárban! Semmi! Az egyiptomi sötétség, kérem, fel sem ér ezzel az intézménnyel - jelentette. Arra gondolt, ha a határon elég nagy lesz a zavar, simán átcsúszik az árjegyzékbe rejtett pénze. - Nézze csak - szólt a kiszabadult internálthoz, aki keménytojást falt kutyavidorsággal -, állomás ez, vagy szénakazal? A kiszabadult internált, kopott, sárgás golfnadrágban, tojásszagot lehelve bujt az utazó karja alá. - Hm, - dünnyögte - megnézem én mi van odakünn! - és a kijárat felé indult. - Ne menjen ki, hallja! - hangoskodott az utazó -, mert lekapják!"