Hathavi felmondás [antikvár]

Részlet a regényből: "Binét ujságot vesz a Práter-utca sarkán, gyorsan átszalad a túlsó oldalra. Ép jön a villamos a Ferenc-körút felől. Nagy tömeg van a megállóhelynél. Binét az első perronra próbál felszállni. Összenyomkodják. Egy nő ernyőjével félrebillenti a kalapját, valaki a lábára lép. Végre a mögötte lévők feltolják. Elindul a villamos. Binét előhalássza zsebéből az ujságot, a zsúfolt perronon olvasni kezd, de jobbról lökik, balról taszítják, kívülről esőt sodor a szél a perronra. Lemondóan zsebrevágja a lapot, kinéz az úttestre. Az eső egyre makacsabb. Ameddig ellátni, tükörfényes a körút. A Margithídnl lekászolódik, ott várni kell, amíg csatlakozás jön. Kifelé ritkán közlekednek a kocsik, sokszor tíz percig nem kapni villamost. A híd mellett kis bódé van a várakozók részére, oda bújik be s végre nyugodtan lapozni kezdi az ujságot. Vezércikk... politika... ezeken átsiklik a tekintete. "Budai milliomos hadikölcsön-tragédiája" - olvassa a címet, de már ugrik is tovább. "Beszélgetés Saljapinnal, aki büszkén vallja, hogy munkás volt fiatal korában" - ezt el olvassa. Mikor a cikk végénél tart, csengetve közeledik a villamos. Binét a kis házból kisiet, fellép a vezető mellé. - Alászolgája - köszön ki a kocsiból Walluch, a gyufagyári gondnok. - Hogy van, mi ujság? Lassú és nyugodt kollega-beszélgetés kezdődik."