Havas udvar [antikvár]

Részlet a könyvből:"Nagycsontú muli vágtatott végig a falun.Otthagyta a katonát a poros álláson és úgy szaladt az istenadta, mintha a forró nyárból akarna minél előbb kijutni. A nyakában maradt kötőfék verte a lábát, a hátamegett meg utánadübörgött a katona átka:- Ájj meg, a tekergő mindenségit annak az öszvir anyádnak. Fogják meg! Fogják meg!Ordított utána a katona, de szavát a forró csendességnél más alig hallhatta meg. Nem ődöngött az uccán egy árva lélek sem. A dologidő sorbaállította az embereket a búzatábla elé. Kaszájuk szava vígan hersent bele a lányok szerelmes énekébe, fejük felett meg napról-napra fütyültek el az ágyuk lövedékei és távol az öreg meszes hegyet szilánkolták széjjel. Nagyokat dörrent, utána felkojtolgott még a füstje és az is eltűnt a nyárban a katona ordításával együtt."