Hawai, ó, Hawai... [antikvár]

Részlet: Amióta a tanár belépett az osztályba, valami szorongó érzés fogta el. Félévi osztályozás előtt voltak és sejtette, hogy ma rákerül a sor. Koppancs nem érzett semmit a pillanat ünnepélyességéből, sem a fiúk érzéseiből. Először azért,mert számára néhány nebuló megbuktatása megszokott művelet volt, másodszor a fiuk lelke és a Koppancsé között az évek során mérhetetlen űr keletkezett. Koppancs a tanítást úgy fogta fel, mint egy örök harcot, amelyben a diák és a tanár állandóan szemben állnak. Cél: bevenni a diák agyát és azt alaposan megtömni. Természetes, hogy ez ellen a diák ösztönszerűen védekezik. A tanár fegyvere a rettentő háromágú "négyes", míg a diák kénytelen agyafurt csellel és az ész egyéb fegyvereivel küzdeni. Például: "Tanár úr, kérem, tegnap délután fájt a fejem és nem tudtam a feladatot elkészíteni."