Ház a fenyvesben [antikvár]

ELŐHANG Áfák között, mélyen bent az erdőben, áll egy ház, ami könnyen észrevétlen marad. Valójában a legtöbb ember egyetlen pillantást vet rá csupán, aztán megállapítja, hogy nincs ott semmi. És nem tévednek, vagy legalábbis nem teljesen. Csupán egy épület maradványai láthatók ott, málladozó romok, amelyek közt gyökeret vertek a gyomnövények. Olyan ház, amit régen elhagytak a lakók. De vegyük alaposabban szemügyre a talajt, a nap és jég gyötörte betont. íme, meg is van a tíízhely. És ha elég erősen figyelünk, lám, fellobban egy szikra. Ha ügyesen fújni kezdjük, lánggá terebélyesedik, és máris meleg fény árad szét belőle a hideg, sötét erdőben. Ha közelebb lépsz, a tűz hirtelen felélénkül, telefüstöli a szemedet. Az aromás, gomolygó fenyőfüst már-már parfümmé édesedik, hogy aztán anya kabátjának illatává enyhüljön. Anya a szomszéd szobában mormol valamit. Ha körbefordulsz, szemügyre veheted a falakat, amelyek mintha félénken lépnének elő az erdőből, akár egy óvatos őz. A fagyott beton szőnyeggé változik. Vedd le a cipőd, időzz el itt egy darabig. Odakint erőre kap a szél, és kerepelő, gyors kopácsolás hallatszik, egészen közelről. Biztosan az ablakok zörögnek a keretükben.