Hazaérkezés [antikvár]

Az erdőben, az úton a kisfiú azt mondta: - Apa, most vezess - és behunyta a szemét. Értette a kezét: jó egy percig kerülgetett vakon követ, hullott ágat, kátyút, kerékvágást. Aztán a kisfiú kinyitotta a szemét és azt mondta: - Most te, Apa! - Engedelmesen behunyta a szemét és ment is vagy tíz lépést, vakon. Ő is értette a kisfiú kezét. Aztán kinyitotta a szemét és a szeme sarkából látta a felesége száján a majdnem mosolyt. Az asszony látta, hogy ő látja. Az ég kék volt, a lomb zöld, s a zöld lomb lékein vastag pászmákban csurgott az útra - kőre, hullott ágra, kátyúra - a napfény.