Hazafelé [antikvár]

1 FONTOS CIGARETTÁK Lev a busz végében ült le, az ablak mellé kuporodott, és kibámult a tájra, melyet elhagyni készült: a száraz szél perzselte napraforgóföldekre, a sertésfarmokra, a kőfejtőkre és folyókra meg az út szélén zöldellő medvehagymára. Bőrdzsekit és farmert viselt, bőrsapkáját a szemébe húzta, szabályos arcát elszürkítette a dohányzás, kezében régi, piros karton zsebkendőt meg egy gyűrött csomag orosz cigarettát szorongatott. Hamarosan negyvenhárom éves lesz. Néhány mérföld után, amikor feljött a nap, elővett egy cigarettát, és a szájába tette. - Elnézést, ezen a buszon tilos a dohányzás - szólt rá azonnal a mellette ülő kövérkés, hallgatag nő, akinek arcán úgy sötédettek a májfoltok, mint az odafröccsent sár. Lev tudta, kezdettől fogva tudta, igyekezett is lélekben felkészülni a hosszú gyötrelemre. De még a meggyújtatlan cigaretta is társ volt, valami, amibe belekapaszkodhat az ember, egy ígéret, így most csak annyi telt tőle, hogy bólintson, egyszerűen jelezze útitársának, hogy hallotta, amit mondott, megnyugtassa, hogy nem fog gondot okozni; hiszen ötven órán át vagy még tovább ülnek majd egymás mellett» ki-ki a maga gyötrelmeivel és álmaival, mint egy házaspár. Hallani fogják egymás horkolását és sóhajait, sza- 5