Házasság szerelem nélkül [antikvár]

Ile, kedves Ilsém, mondja, miért nem akar a feleségem lenni? Hiszen tudom, hogy hisz az én hűséges szerelmemben és maga is szeret engem!A férfi megragadta a leány kezét. és mélyen belenézett csillogó, barna szemébe. A lány gyöngéd, ijedt tekintettel nézett fel rá. Ne faggasson báró, ne próbáljon meggyőzni, hiábavaló volna. Úgy érzem, hogy válasz fal emelkedik közénk. És ezt sem az akaratunkkal, sem a szavainkkal nem tudjuk ledönteni Nem lehetek a felesége. És most menjen felejtsen el engem és legyen boldog nagyon boldog. Tiszta szivemből kívánom magának. Én csak magával tehetek boldog, Ilse. Ne legyen Ilyen kegy ellen! Hiszen ez őrület! Mi az, ami bennünket elválaszt? Nagyságos asszony, segítsen, mondja, hogy puhíthatnám meg Ilsa kemény szívét?Randorf báró utolsó szavait egy idős hölgyhöz Intézte, aki eddig hallgatva, de feszült figyelemmel s látható izgatottsággal kísérte az ifjú pár beszélgetését.