Házát kősziklára építette [antikvár]

Részlet a könyvből: Fínom kristályhang szállt a zsongáson és a füstfelhőkön át, amikor az esperes hegyes kis püspökpoharát összekoccintotta a százados poharával. Ajkához akarta emelni, de félúton meggondolta magát, felemelkedett a fehér karosszékből. - Uraim! - szólt és poharával a terem végén lévő játékasztal felé intett, ahol Eksta, Saleby és Bocksholm földesurai ültek. - Barátaim! - s közben a másik keze széles mozdulattal végigmutatott az egész termen, ahol az egyházmegye papjai telepedtek le aránytalan csoportokban. - Kérlek mindannyiotokat, ürítsétek velem együtt poharatokat a sikajoki és revolaksi győzők egészségére. Savonius magister felállt, szemét főnökére függesztette, majd elégedetten nézett körül a teremben. Bámulatos, különös, mennyi szellem és kultúra fér meg egy ilyen szúette régi paplakban! Eszébe jutott, mint csomagolta be könyveit egy nagyládába az elmúlt ádventben, mint válogatott ki közülük egynéhány nevezetesebb művet, mindenekelőtt a Gusztáv-kor költőinek könyveit, hogy elvihesse azokat száműzetésébe, amikor papszentelésével egyidejűleg el kell hagynia az akadémiát. Akkor fáj,dalommal simogatta meg a Kellgren-kiadás arany-nyomását és így becézgette: Magányomban te leszel a vigasztalóm. Első állomáshelye azonban semmiképpen sem várta unalommal. Ödesjö esperesi háza nem volt a száműzetés helye. Az öreg esperes kedves, szellemes ember volt, ha alapjában véve kis konzervatívizmus jellemezte is, vegyítve némi ortodox podagrával, társasága mégis kellemes volt. Falujának tiszteletben álló gondos atyja, aki lelkesen érdeklődött a házi áhítatok buzgó megtartása iránt, érdekelte a történelem, a burgonyatermelés és a világpolitika.