Hazatérés [antikvár]

A hajnali kávéfőzés közben eszembe jutott annak a fickónak az esete, aki, miután elvégezte a buddhista főiskolát, és kezébe kapta a diplomáját - a barátai, az ismerősei legnagyobb elképedésére visszatért a keresztény hitre és amikor az okok miatt faggatták, kerek perec kijelentette, hogy a fenének sincs kedve állandóan önmagát kontrollálni, a fenének sincs kedve állandó tudatosságban élni, a fenének sincs kedve állandó nyögvenyelésben élni O bizony szeretne egy viszonylag normális életet élni, és vasárnaponként bécsi szeletet enni jófajta söröcskével, avagy borocskával nyakon öntve, és ha úgy érzi, hogy nem úgy élt, ahogy élnie kellett volna, akkor elzarándokol a templomba, és meggyónja bűneit, és megkéri a pa-pocskát, hogy oldozza őt fel és inkább vállalja a kirótt 10 miatyánkot és 20 hiszekegyet, sőt még testet-lelket megtisztító zarándokutakra is vállalkozik de neki elege van abból, hogy megállás nélkül önmagát ellenőrizze, mint valami óriásira nőtt Lelkiismeret Es ezt a történetet elmeséltem jó néhány ezoterikus ismerősömnek, és majd mindenki csak csóválta a fejét, sőt volt olyan is, aki a pokol kénköves nyilait is