Hazátlanok [antikvár]

Részlet a könyvből: "A Városháztéren délután háromra gyülekeztek az iskolák. Fuvósokkal és dobosokkal az élükön, hosszú sorban vonultak a völgy felett vezető hidakon át a Belváros felé. A gyereke énekeltek. Württemberg és a köztársaság szineiből készült papírzászlókat lobogtattak. Pergett a dobszó és a fuvolák fütyültek. Lobogók és kárpitok élénkítették az amúgy is tarka képet. A fiatalság kacagása, az ének és zene hangzavara hömpölygött végig a dombon, elvonult a templom előtt, a barokk házak homlokzata között s ha a dombot koronázó bástyáról lenézett valaki a völgyre, egy ritka szép nyár teljesen érett pompája tárult elé. A szőlők enyhe emelkedéssel húzódtak a domboldalon. Földjük karminpirosan világított. Gyümölcsük terhe alatt szinte mozdulatlanul álltak a fák. A folyó felett meleg kékségben játszadozott a napfény, az ég felhőtlen és végtelen volt. A zászlók belevegyültek a természet érett szineibe. A város széléről, az őstornyok felől idelátszott lobogásuk. A dombcsúcsok lugasaiból integettek. A folyó partján tüntek fel a zászlók és végül lengő-lobogó erdővé egyesültek a mezőn, ahonnan a kerek stadion fénye fehéren ragyogott. A hidak fölött tarka feliratok feszültek. Fehértrikós tornászok stafétái futottak az uccákon. A kerékpár-egyesületek - színes papírral díszítették fel a küllőket - tömött sorban vonultak a falvak felől, borral, sörrel, hurkákkal és friss kenyérrel megrakott teherkocsik gördültek a nagy rét irányában, itt is,ott is felhangzott a felvonuló egyesületek zenekarának hangja, a gyerekek éneke, a polgárok ujjongása - a város délnémet erejének termékeny szineiben pompázott és az ünnepelt nap az 1927 esztendő augusztus 11. napja volt."