Hazától hazáig [antikvár]

Egy ősi nemesi család sarjának, az immár 90. évében járó Kálmánchey Antalnak memoár írását olvasva, egyre elmélyültebben kellett felfigyelnem a szerző lírikusán tárgyilagos és igen olvasmányos kéziratára, amelyen keresztül oly színesen írta meg a Hazától hazáig című, most megjelenő könyvének hiteles történetét. És itt - s mindjárt elöljáróban - jóleső érzés utalni a szerző személyén keresztül ősi családfájára is, vagyis a Kálmánchey család Mátyás király udvaráig visszavezethető személyiségeire, akik közül oly híres emberek is kikerültek, mint Kálmánchey Domokos kalocsai érsek, vagy mint Kálmánchey Márton, az első debreceni magyar református püspök, és más későbbi leszármazottaik. A szerző - az egyik oldalági élő rokon -, Kálmánchey Antal erre is oly büszkén tekinthet vissza, mint memoárkötetének egészére, kiemelve egyes részleteinek izgalmas, de mindig emberi megoldásra törekvő helyzeteit, amiből kikövetkeztethető, milyen nemes lelkülettel, személyes áldozatvállalással, hűséggel és tisztességgel állt helyt az élet neki szánt küzdőterén. Mindazt, amit könyvében megírt, olyan színtiszta valóságot tükröző, kendőzetlenül nyílt és szép emlékezés, amire szívesen gondolnak vissza baráti körének hallgatói, de könyvének lapjain át az olvasók is örömmel tapasztalják egy hazájáért élő és önfeláldozó szív minden megnyilatkozását. Mert a Hazától hazáig című munkájában a szerző nem csupán saját ifjúkori és későbbi élményeit - iskolai végzettségét, katonai szolgálatát, fogságát és hazajövetelét - említi és dolgozza fel kötetnyi önvallomásában, de igyekszik korhű képet festeni örömeinek és keserűségeinek sok-sok olyan vonzatáról, melyeken át kicsendül az életigazságért folytatott mindenkori igyekezete, a kényszerű visszafogottságok.