Hazulról... [antikvár]

Részlet a könyvből: Tavasz Az első hóval köszöntött be Bitó János a városi széképületbe. Pedig az régen volt, körülbelül fél esztendeje. Még András-havában voltunk, mikor kibomlott az égiek párnája és szóródott lefelé a gyönge fehér pihe, mely egyszerre eltakarta az utakat és ösmeretlenné tette odakint a tájat. Fázott az öreg, mikor a rendőrőrmester elé állt szinte vaczogva mondta: - Meggyüttem. - Látom... Jó néz kend ki. A vén csavargó megértette a szót, lenézett mezitelen lábaira és vállat vont. - Azér' gyüttem... Kifogott már rajtam végleg az idő. - Úgy látom, a jó kutya mégis csak haza jár.