Hé, kozákok! [antikvár]

Részlet a könyvből: "Nagyanyám szepegve jött be a pitvarból: - Mán megint verekedtek valahun. szüz-Máriám, könyörülj meg rajtunk! A hidacska felől lódobogás hallatszott: a szekér akkor fordult be velük az udvarba. Hárman ültek rajta: nagyapám, a főkozák, aztán egiyk rokona, névszerint Vajda György, aki főszámadója volt a lazonyi erdőkben összeterelt valamennyi kondáknak és az apám. Harcidalszerű nótát énekeltek s nagyapám itt-ott belerikoltott. Nagyanyám a szoba közepén állt és mialatt összetette a kezét, könnyei lefolytak sokat-virrasztott arcán: - Eccer még agyonütik őköt valahun... Kivülről a nagyapám hangját hallottam, amint felindultan kiáltott oda a csikóslegénykének: - Fogd ki a lovakat, te! S megindult befelé. A következő pillanatban a szobába lépett: - No, legalább megkapták a magokét! Lekapta báránysipkáját s fölcsapta az ágyra."