Hé, kozákok! [antikvár]

Nagyanyám szepegve jött be a pitvarból: - Mán megint verekedtek valahun. Szűz-Máriám, könyörülj meg rajtunk! A hidacska felől lódobogás hallatszott: a szekér akkor fordult be velük az udvarba. Hárman ültek rajta: nagyapám, a főkozák, aztán a veje, névszerint Vajda György, aki főszámadója volt a lazonyi erdőkben összeterelt valamennyi kondáknak és az apám. Hareidalszerű nótát énekeltek s nagyapám itt-ott belerikoltott. Nagyanyám a szoba közepén állt és mialatt összetette a kezét, könnyei lefolytak sokatvirrasztott arcán: - Eccer még agyonütik őköt valahun... Kívülről a nagyapám hangját hallottam, amint felindultan kiáltott oda a csikóslegény kének: - Fogd ki a lovakat, te! S megindult befelé. A következő pillanatban a szobába lépett: - No, legalább megkapták a magukét!...