Helén fiacskái [antikvár]

E könyv keletkezésének első indító oka, - amennyire egyáltalán kipuhatolható, - az alább következő levél, melyet egyetlen férjezett nővérem írt, megkaptam pedig én: Harry Burton, aki huszonnyolc esztendős, jómódú kereskedő-ember és agglegény vagyok. A levél éppen akkor érkezett hozzám, mikor azon törtem a fejemet, vajjon hol töltsem el tizennégy napos szabadság-időmet: Hillcrest, 1875. jun. 15-én. Kedves Harry! Mivel emlékszem panaszaidra, hogy soha sincsen alkalmad az olvasáshoz, és mivel tudom, hogy ezen a nyáron sem lesz másként, ha vakációdat magadféle emberek között fogod eltölteni: tollat fogtam, hogy meghívjalak hozzánk. Megvallom, nem minden érdek nélkül teszem ezt. Az igazság ugyanis az, hogy Tomot és engem meghívott egy egykori iskolatársnőm: Wayne Alice, aki, amint te is tudod, a legérdekesebb lény a világon, bárha te nem is fogadtál szót nekem és nem vetted nőül, mielőtt még Wayne Frank a látóhatáron megjelent volna. Nos, mi igen-igen szeretnénk elmenni hozzájuk, mert Alice és Frank gyönyörűen élnek, hanem, mivelhogy gyermekeinket nem foglalták bele a meghivásba, s mivel nekik maguknak nincsen gyermekük: Budge-öt és Toddie-t itthon kell hagynunk.