Helene [antikvár]

Részlet a könyvből:"A csillagok fénye elhalványult.Hűvös és mégis lágyan cirógató szellő lebbent a tenger felől a part irányába, az ébredező nap rózsaszínű párafüggönyén át. Helene fázósan összehúzta magán a pongyolát.A szép, nemesvonalú lépcső a parkból egyenesen a vizbe ívelt. Helene a legalsó fokon ült, amelyet sűrűn belepett a moha. Nagyon csendesen, majdnem teljesen mozdulatlanul kuporgott ott. Törékeny kis alakja szinte elveszett Mamert grófnő túlságosan nagy és bő, viseltes pongyolájában. Abban, ahogy a fejét tartotta, ahogy keskeny háta meggörnyedt, volt valami végtelenül megindító, szívbemarkolón megható. Bárki emberfia forró részvétet kellett volna érezzen iránta, ha így látja. De senki sem látta. Soha, senki sem láthatta, amikor sírt.